Az alábbi kérdéseket egy internetes portál regisztrált látogatói intézték a portál pszichodráma szakértőjéhez 2008. és 2010. között. (3. oldal)


őrűlet

Kedves Péter

Az egyik bajomról már merem kérdezni. 5o éves gyáva akaratos lettem.

A hónaljamban 2 jól kitapintható csomót találtam. Ha jó indulatú majd elmúlik, ha rossz nem hagyom bolygatni.  Azt gondoltam ügyvédhez megyek végredeletet iratni, de ezt is már kihagyom. Orvoshoz nem megyek mert rossz tapasztalatom van, és különben is rég magamba zárkoztam. Jól megváltozott az egész egyéniségem. Tudom mit kéne tenni... Kiváncsi vagyok Ön mit javasol.

Űdvözlettel és tisztelettel....

Válasz:

Kedves Ismeretlen!

Bizonyára nehezen éli át jelenlegi helyzetét. Ha cserélhetnék Önnel, (tudja, a pszichodráma-tréningen gyakori a szerepcsere), valószínűleg elsőként önismereti-terápiás kapcsolatot keresnék. Azt feltételezem, hogy akkor a legjobb válaszaimat tudnám megtalálni önmagamban.

Amit az orvosokkal való kapcsolatáról és egyáltalán az emberekkel való kapcsolatáról állít, az számomra bizalomhiányt jelez. Higgye el, ezt is valamikor megtanuljuk. Azt, hogy miként nem tudunk megbízni még szükség esetén sem másokban. Ennek a tanulásnak meg volt a maga ideje az Ön életében is. Ennek a történésnek önismereti munkával utánajárva, körülményeit megértve, átélve, felülíródhatna az Ön jelenlegi bezárkózottsága és valós esélye lenne segítségkérésre.

És akkor bizonyára megtalálja azokat, akik arra esküdtek fel, hogy segítenek a rászorulókon.

Köszönöm, hogy kérdezett tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  


furcsa

Kedves Péter!

Jó megjelenésű, nagy önbizalommal rendelkező nő vagyok. Ja és határozott is. Mégis olyan, mintha állandóan színészkednék, szerepeket kreálnék magamnak, az egész olyan mintha több személyiségem lenne. Ezt érzem, viszont baromian szórakoztat, és jókat vidulok magamon. Szerinted ez mennyire kóros? De abszolút jól érzem így magam. Csak a számomra jó pasik kerülnek el, mintha nem mernének megszólítani. Ez miért van? Válaszodat köszönöm már most jobb, hogy ezt a levelet megírhattam neked!

Üdvözlettel:Sz.i

Válasz:

Kedves Sz.!

Egy pszichodrámacsoportban jól szokott jönni, ha valaki tud szerepeket játszani, ha magára tudja venni a mások által felkínált szerepeket. Ez eddig tehát pozitív.

Ha Te nem csak örülsz ennek a képességednek, hanem kérdéseid is vannak ezzel kapcsolatban, akkor azzal prímán tudnál dolgozni egy csoportban. Nekem lennének ötleteim, hogy mit rejtesz el ezekkel a szerepjátékokkal, de hagynám, hogy inkább Te próbáld saját magad számára megfogalmazni.

Szerintem jól jársz, ha keresel egy pszichodrámacsoportot. Szeretni fogod. És bizonyára a számodra jó pasik is meg fognak találni, ha önmagad leszel. Talán már alig várják, hogy ez sikerüljön Neked.

Köszönöm, hogy kérdeztél tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  


önismeret

Helló! Úgy érzem nincsen önbizalmam semmiben. Amit eltervezek, azt nem valósítom meg, a munka helyemen, vagy ha másol vagyok kettőt sem tudok tudok szólni, pedig nagyon szeretnék beszélgetni mindenkivel mindenről. Leblokkolok, nem tudom, hogy miért. A dolgokon képes vagyok napokig rágódni, bánt a lelkiismeret, ha valaki úgy szól és én vissza szólok neki.  Helló!

Válasz:

Kedves Ismeretlen!

Az Ön problémája sokaknak ismerős lehet.

Ha azt szerette volna kérdezni, hogy a pszichodrámázással tudna-e segíteni a helyzetén, akkor a válaszom: lehet, hogy igen.

Egy pszichodrámacsoportban játékos munkával megérezhetné, hogy valójában hol tanulta meg azt az önbizalomhiányos állapotot, amiről ír.

A lelkiismeretével pedig biztosan sokkal jobb kapcsolatot tudna kiépíteni. Akkor használná csak, amikor valóban szüksége lenne rá.

 A drámázás jót tenne a kommunikációs készségének is.

Hajrá! Keressen egy csoportot!

Köszönöm, hogy írt nekem.

Üdvözlettel: Schadl Péter 


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  


önismeret

Kedves Péter!

Eléggé összetett problémáim vannak, amiket úgy érzem, csak úgy tudom, átlátni, s talán megoldani, ha előbb önmagamat megismerem. Milyen segítséget tudnék ebben igénybe venni? Hogyan jutok közelebb saját magam megismeréséhez?

Milyen úton induljak?

Válaszodat köszönöm: Gubanc

Válasz:

Kedves Gubanc!

Mivel a pszichodráma igen hatékony önismereti technika, ezért ajánlani tudom Neked is.

Egy pszichodrámacsoportban jobban megismerheted önmagad. Ha jól értem, éppen erre vágysz.

Nagyon tetszik, hogy ilyen találó nevet adtál magadak, mert szoktuk arra bíztatni a csoport tagjait, hogy fogalmazzák meg akár egy névvel, vagy egy nevükkel alliteráló jelzővel aktuális önmagukat. Te ebben a helyzetben biztosan feltalálnád magad.

Keress egy csoportot! Jó munkát kívánok!

Köszönöm, hogy kérdeztél tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter 


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  


ügyi_fogyi

Kedves Péter! Szivesen elmennék én is egy csoportba, de addig is adjon nekem tanácsot hogyan kezeljem itthon a dolgokat. Az a gondom, hogy sajnos soha nincs semmibe igazam, a férjem olyan jól érvel mindig, hogy szóhoz sem jutok.  Elegem van abból, hogy mindig én hibázok, mindig én rontok el mindent, én tehetek mindenröl, én miattam van mindig minden. Olyan kicsinek és kevésnek érzem igy magam, pedig egyébként mindent megteszek érte és a családért.,köszönöm elöre is a válaszát

Válasz:

Kedves Ismeretlen!

Ön gondolom véletlenül írta azt, hogy „sajnos soha nincs semmibe igazam”. Talán az sajnos, hogy a férje ezt állítja. Ha szóhoz sem jut, akkor bizony elsőként ezt kellene megbeszélnie a férjével. Mondjuk megkérdezhetné, hogy Ön mikor juthat majd szóhoz. És akkor hagyja ezen picit gondolkozni őt, bizonyára lesz valami ötlete. Feltehetőleg nem az a problémája Önnek, hogy mindent rosszul csinál, hanem hogy nem értékelik az igyekezetét.

Hiszek abban, hogy ki kell mondanunk azt, ami a leginkább feszít belül. Mondja ki Ön is! Ha kimondta, valószínűleg megbeszélhető lesz.

Aztán futás, keressen egy csoportot! (Ha nem találna, szóljon!)

Köszönöm, hogy kérdezett tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

Segítség

Kedves Péter!

Nem tudom, ebben az ügyben tudna-e nekem tanácsot adni. Nem másoktól várom a segítséget , de ez a helyzet már minden energiámat felőrölte, és tehetetlennek érzem magam, pedig én mindenki más számára igen optimistának és jó probléma megoldónak tűntem eddig. Történet a következő, tavaly kiderült, hogy a sógorom megcsalta a sógornőmet akkor egy gyermekük volt. Mi, hogy a családi hajtépést elkerüljük befogadtuk a lakásunkba őket mi meg addig elköltöztünk, hogy tudjanak kettesben maradni és mindent megbeszélni hogyan tovább. A helyzet megoldódni látszott, kiderült 6 hetes terhes a sógornőm ezért a sógorom a családjukkal maradt. Megszületett a második gyermekük mindenki számára úgy tűnt minden rendben van, de nem így volt. Mikor a kedélyek lenyugodtak a nagyobbik gyerek hihetetlen agresszívvé vált mindenkivel szemben. Sajnos én nevelő célzattal rászóltam, és ez a tettem olyan lavinát indított el, hogy teljes mértékben megszakították a sógorék a kapcsolatot velünk, a gyerekeket eltiltották tőlünk. Most, bár a gyerekek még el vannak tiltva, új, komoly szívességet kér a sógorom.    (…)

Mit tegyek , hogyan döntsek?

Válasz:

Kedves Ismeretlen!

Én ebben a konkrét ügyben nem adhatok tanácsot Önnek.

Mint pszichodramatista úgy gondolom, hogy az Ön kérdései másokról szólnak. Ha mély megalapozottsággal szeretne dönteni, javaslom, először fogalmazza meg kérdéseit saját magával kapcsolatban. Például így: „Miért feszít engem annyira a sógorom magánélete?” „Miért akarok olyan dologban segíteni, amely felett nincsen hatalmam? (ti. hogy a sógorom megvágyik-e egy másik nőt vagy nem)” „Miként vagyok én a nevelő célzattal? „ ”Miért zavar, ha haragszik rám a sógornőm?” Ha Önt feszíti belül a probléma, akkor arra érdemes fókuszálnia. Egy pszichodráma csoportban akkor tudna eredményes önismereti munkát végezni, ha önmagáról kérdezne. Szavakkal ott senki nem válaszolhat, mégis választ kaphat azon kérdéseire, melyeket megfogalmaz önmagával kapcsolatban.

Ezt követően a konkrét helyzet megoldása sem okozna túl nagy problémát.

Köszönöm, hogy kérdezett tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter 


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  


Önbizalom.

Kedves Péter.

22 éves ápolónő vagyok. Úgy érzem, nagyon szeretem a munkám, és viszonylag jól is végzem, viszont ha bizonyítanom kell, vagy ha valaki figyel, esetleg vizsgázom, nem tudok teljesíteni. Ha sietek, minden elrontok, kiesnek a dolgok a kezemből. Nagyon sokszor megfeledkezem dolgokról. Normális ez? Az önbizalmam lerombolták gyerekkorom folyamán, a szüleim mindig hangsúlyozták, hogy én dagadt vagyok, míg a nővérem vékony, nem vagyok normális, mert inkább rajzolok, mint szaladgálok, illetve mindenre azt mondták, nem áll jól, nem szép, ez hülyeség, stb.

Ezen megpróbáltam túllépni, mégis, ha két embernél több figyel rám, egyszerűen összezavarodom, dadogni kezdek, nagyon izzadok, és azt sem tudom, hol vagyok.

Tudna valami tanácsot adni, hogy mit tudok tenni ilyen helyzetben?

Válaszát előre is köszönöm: R.

Válasz:

Kedves R.!

Látom, vannak racionális elképzelései önbizalmának hollétéről. Egy pszichodrámacsoportban érzelmileg is átélhetné a panaszai mögött rejtező tartalmakat, ezzel elindulva a megoldás, a vágyott állapot irányába. Csoportban jól lehet dolgozni ezekkel a témákkal. Ez megoldás lehet az Ön számára is. Nyugodtan vágjon bele! Ha további kérdései lennének, bátran írja meg.

Köszönöm, hogy kérdezett tőlem!

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  


Lelkiismeret

Anyuval már évek óta nem jöttünk ki, amikor úgy döntöttem, hogy elköltözözöm

otthonról, és a párommal leszek. Már egy éve ennek, én most 24 vagyok.

Azóta talán mintha távolról jobban szeretnénk egymást, és jobb nekem

ritkábban látni.

De bánt a lelkiismeret, hogy nem tudunk egymással jóban lenni és

sokszor egyedül érzem magam, mintha nem lenne anyukám.

A költözésem azért volt, mert még 23 évesen is kötekedett, nem

szerette a párom, és parancsolt, hogy mit tegyek. Iszonyatosan egyedül

éreztem magam.

 Azóta ha hazamegyek, összeugrik a gyomrom, még mindig

azt érzem, mintha neki és nem magamnak kellene megfelelnem. Ezt a párom is észrevette, de ő mellettem áll.

Van egy nővérem, aki jópofizik anyunak, és még 28 évesen is naponta hazajár. Így én lettem

kirekesztve valahogy. Hiába telefonálok sűrűn és járok kéthetente haza. Apuval minden rendben, imádjuk egymást, de ő ebbe nem akar beleszólni, ami persze érthető részemről.

Szerinted hogyan tudnám leküzdeni, lezárni a múltat, és javítani a kapcsolatunkon, hisz nem akarok sem fájdalmat, sem haragot?

Köszönettel: K.

Válasz:

Kedves K.!

Okos ötleteket én nem adnék, mert azokkal valószínűleg jól el vagy látva. A múlt feldolgozásának egyik lehetséges, és általam ajánlott módja, a pszichodrámacsoportban végzett önismereti munka. Ha mélyül az önismereted, észre fogod venni, hogy másként reagálsz dolgokra. Valószínűleg kevesebb feszültséggel fogsz élni. Ez meg fogja változtatni a veled kapcsolatban álló emberek hozzád való viszonyulását is. Azt javaslom, keress egy csoportot. Jól fogod érezni magad.

Ha konkrét kérdéseid vannak  a pszichodrámával kapcsolatban, nyugodtan írj.

Köszönöm, hogy megkerestél.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

Szerelem vagy mas?

Tisztelt Peter!

Attila vagyok, 30 eves, a tanacsodat szeretnem kerni.

Iden nyaron megismerkedtem egy lannyal aki szamomra ugy tünt, hogy az igazi. En kint dolgozok külföldön de mikor itthon voltam es talakoztunk szinte minden nap, olyan volt ő szamomra mint egy angyal,  es velem akart volna maradni. De neki közben volt valakije. Azt mondta hogy otthagyja a kedvemert. En elinteztem neki hogy kijöjjön velem dolgozni, es ö az utolso nap visszamondta a kinti munkat. Nekem muszaj volt kimennem. Most hazzajöttem es felvettük egymassal a kapcsolatot es ugyanugy talizunk nap mint nap. En meg mindig szeretem de ö azota is azzal a sraccal van en mondtam neki, hogy döntsön, az a srac vagy en, de erre azt mondta hogy nem tud dönteni. Kerlek segits mi tevö legyek? Nagyon ragaszkodom hozza, s nekem hamarosan vissza kell mennem.

 Kerlek adj tanacsot! Elöre is köszönöm!

Üdv, Attila

Válasz

Kedves Attila!

Úgy hiszem azt várod tőlem, hogy abban adjak tanácsot, benne maradj-e ebben a kapcsolatban vagy pedig szakíts azzal a lánnyal, akiről számodra úgy tűnt, hogy ő az igazi.

Számomra, aki csoportokat vezetek, úgy merül fel a problémádban rejlő kérdés, hogy miért ragaszkodik valaki egy olyan partnerhez, aki rivalizációs helyzetben nyíltan vállalja, hogy nem dönt a javára.

Ez egy igen mély emberi tartalmakat érintő helyzet.

Tanácsokkal csak addig tudsz eljutni, ameddig racionálisan, verbálisan követhetők a dolgok.  Lehet, hogy ez most a Te helyzetedben kevés.

Ha vállalkoznál egy pszichodrámacsoport tagjaként az önmagaddal mélyebb szinten való találkozásra, nagy valószínűséggel meglelnéd az utadat a válaszhoz. Választ kapnál az általad feltett eredeti kérdésre is: „mitévő legyek?”

Azért javasolhatom az önismereti munkát, mert biztos vagyok benne, hogy akiről azt állítod: „ olyan számomra mint egy angyal” azzal a személlyel csak akkor tudsz szakítani, - vagy szükség esetén elengedni - ha a döntésed hátterét belül, érzelmileg is megéled. Ha új információkat „tudsz” meg saját magadról. Ez a munka vagy „csoportba járás” nem felhőtlen, igaz, játékokból áll. Kell hozzá némi kitartás és idő.

Ha vállalkozol rá, bizonyára örülni fogsz, hogy egy sor egyéb gondodra is megtalálod a választ.

A Magyar Pszichodráma Egyesület honlapján tájékozódhatsz induló csoportokról. (www.pszichodrama.hu)

Sok belső élményt, szerepcserét és azonosulást kívánok Neked!

Köszönöm, hogy kérdeztél tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  


Kérdés!

Szia kedves Péter!

Volt egy autó balesetem, kifejeltem a szélvédőt, de nem lett semmi komoly bajom!

Testvérem rákban halt meg 27-évesen…!

Nagyon ragaszkodok emberekhez, akiket szeretek és túl sokat meg bocsájtok nekik!

Itt főleg most párkapcsolatra gondolok. Képes vagyok 2-4 évig várni valakire, aki előtte megcsalt, megalázott, képes vagyok mindezt elfelejteni nekik!!

Szóval a kérdés a következő!

Nem fog ez idővel bennem akkora nyomot hagyni, hogy már nem fogok tudni bízni senkiben!!??

Pedig lehet, az illető pont olyan mint én!

Köszönöm válaszod!!

Kati

Válasz:

Kedves Kati!

Mivel testvéredet elveszítetted, bizonyára nehezebben élsz most meg minden veszteséget. Egy partner elvesztése is veszteség. Ha jól értem, Te magad gondolod erről a veszteségről, hogy túl magas áron próbálod elkerülni. Nehezen tudok vigasztalót írni, ugyanis úgy gondolom, ha az embert megalázzák, azt előbb utóbb leveri a másikon – vagy sajnos önmagán… 

Érdemes a függőséged (talán ez a Te központi témád) okának utánajárnod, akkor elkerülöd, hogy később rombold a kapcsolataidat vagy önmagad.

Egy pszichodrámacsoportban sok élményt átélhetnél a függőséggel kapcsolatban. Megtapasztalhatnád különböző szemszögekből a lényegét…

Ha van kedved a csoportmunkához, mely játékokból áll, találhatsz a Magyar Pszichodráma Egyesület honlapján induló csoportokról hirdetéseket.

Valószínűleg tetszene Neked a pszichodrámafoglalkozás.

Köszönöm, hogy kérdeztél tőlem,

üdvözlettel:

Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

Betegség?

Remélem tud nekem tanáccsal szolgálni még ha segíteni nem is. Igazán. Van egy kapcsolatom lassan 6 hónapja, már gyűrűt is kaptam a barátomtól, de sokszor már nem bírom, ahogy viselkedik. Ha valamin összekapunk, akkor állandóan a halállal fenyeget, hogy megöli magát, ha elhagyom. Állandóan jönnek tőle a különböző üzenetek, hogy többé nem látom, stb. Úgy érzem, manipulálni akar ezzel az egésszel. Elhidegültem tőle és mintha nem is tudná miért. Mindig azt hiszi,hogy van valakim, de hiába mondok akár mit. Mintha nem is fogná fel sokszor amit mondok. Az az igazság, hogy néha úgy érzem, hogy van valami probléma a fejében. Mint aki nem tiszta agyilag. Legszívesebben bezárna egy ketrecbe, mert utálja ha egyedül megyek valahová nélküle. Sőt, betegesen féltékeny! És ami még nagy gond,hogy lelkileg nagyon gyenge! Ön szerint mi baja lehet? A válaszát előre is köszönöm!

Andy

Válasz:

Kedves Andy!

Szerencsés volna a barátját az önismereti munka felé terelni. Amit leír, abból nem valószínűsíthető egy tartalmas, egymás gondolatai mögé érző, hosszútávú együttélés.

Egy pszichodrámacsoportban valószínűleg megérezné a barátja, hogy miként tud a világ reagálni az ő megnyilvánulásaira és lennének felismerései saját magával kapcsolatban.

Ha viszont Ön nem tud dönteni valamiben, akkor szívesen ajánlom Önnek a pszichodrámát.

Köszönöm, hogy kérdezett tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

kérdések 1. oldal

kérdések 2. oldal

ugrás a lap tetejére

vissza a főoldalra

 

Csoportvezetők

Schadl Péter
Művész-tanár
Pszichodrámavezető
A Magyar Pszichodrama Egyesület rendes tagja
(MPE Nyilvántartási sz: 557.)
schadlpeter@gmail.com
+36/30/626-6175


Vékássy Timea
Pszichológus, pedagógus
Pszichodrámavezető
A Magyar Pszichodrama Egyesület rendes tagja
(MPE Nyilvántartási sz: 688.)
vekassyt@gmail.com
+36/30/382-6002

 

Kapcsolódó oldalak

Magyar Pszichodráma Egyesület
Kérdések és válaszok egy internetes portálon a pszichodrámával kapcsolatban  1. (2.) (3.)
Bácskai Juli Pszichoszínháza
További kapcsolódó oldalak