Az alábbi kérdéseket egy internetes portál regisztrált látogatói intézték a portál pszichodráma szakértőjéhez 2008. és 2010. között. (2. oldal)


Önértékelési zavar

 

Üdvözlöm!

Én azt szeretném megtudni, hogy mivel lehet az embernek erősítenie az önértékelését? Nem tartom magam szépnek, sőt kifejezetten csúnyának, pedig mindenki azt mondja, hogy nem vagyok csúnya. De úgy érzem, hogy az önértékelési problémáim rányomják a bélyegüket a párkapcsolataimra is. Mert egy párkapcsolatban nem tudok megbízni a másikban, félek, hogy megcsal vagy egy elhagy egy szebb nőért. Amikor viszont nincs barátom, nem merek új kapcsolatot kezdeni, mert félek, hogy a találkozáskor majd kiábrándulna belőlem az illető. Hiába beszélünk rengeteget interneten és telefonon, egyszerűen meghátrálok a találkozásokkor, vagy halogatom addig, amíg ki nem ábrándul.

Nem tudom, mit tehetnék, hogy ez megváltozzon.

Ha tud, kérem segítsen.

Köszönöm

Egy kétségbeesett lány

Válasz:

Kedves Kétségbeesett Lány!

Megértem, ha szenved azoktól az élményeitől, melyekről ír. Valószínűleg ahány embert kérdez, annyiféle választ kap a külsejéről, s ezeket a válaszokat vagy el tudja hinni vagy nem. Vagy meg tud bízni a válaszadó szavaiban, vagy nem.

Mint gyakorló pszichodramatista azt gondolom, hogy az Önben lévő belső kérdésekkel nagyon jól lehet dolgozni egy csoportban. Azért lehet jól dolgozni velük, mert őszinte, Önt mélyen érintő kérdések. Egy zárt pszichodrámacsoport olyan intim közösség, mely lehetővé tenné az Ön számára, hogy (pédául) a bizalom-bizalmatlanság kettősségének más, Önben rejtetten élő arcait is megismerje.

Az lényeges felismerés az Ön részéről, hogy belső élményei „rányomják bélyegüket” a párkapcsolatára. Ez akkor is így lesz, amikor belső élményei már mások lesznek. Amikor „önértékelése megerősödött” (én úgy mondanám, amikor reálisabbá vált), amikor megsejtette saját bizalmának-bizalmatlanságának gyökereit, amikor érti és ki is tudja fejezni saját félelmeit, amikor egy csoport nyújtotta védett környezetben kipróbálta, hogy mire cserélné le legszívesebben a jól begyakorolt meghátrálást és a halogatást.

Meg vagyok győződve arról, hogy érdemes lenne jelentkeznie egy pszihodráma csoportba.

Köszönöm, hogy megkeresett!

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

??????

38 éves vagyok! 3 gyereket becsülettel egyedül felneveltem a kicsik most 16, 17 évesek! Elvált vagyok, van 8 éve egy barátom, de nem élünk együtt, csak hétvégi a dolog!! Most egy 31 éves sráccal összehozott a sors, jó vele aranyos figyelmes diszkrét! A kérdésem az lenne normális-e ez?? Mindent, amit a másik nem ad meg azt most megkapom!

Válaszodat elöre is köszönöm

Válasz:

Kedves Kérdező!

Amit írtál, abban egyetlen kérdés van: „Normális-e ez?” Úgy érzem, erre a kérdésre Te megadtad a választ. Lehet, hogy lennének még kérdéseid is azzal kapcsolatban, hogy miként vagy Te a becsülettel-egyedül-felneveléssel, az aranyos-figyelmes-diszkrécióval, a „csak hétvégi a dolog-gal” és az „amit a másik nem ad meg azt most…” állapottal. 

Ha újabb, önmagaddal kapcsolatos kérdéseket is ki szeretnél mondani, akkor érdemes keresned egy pszichodrámacsoportot.

Köszönöm, hogy megkerestél, üdvözlettel:

Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  


önértékelés

 

Szép napot!

Az én problémám is azzal kapcsolatos, hogy önbizalmam nincsen , az önértékelésem a béka segge alatt van. A külvilág kivülröl azt látja, hogy egy aránylag szép, kiegyensúlyozott és erös jellemü nö vagyok. De ha hazaérek én vagyok a legsebezhetöbb ember a világon. Nem bírom már a terhet amit a vállamon cipelek, hajlamos vagyok mindenki baját még a sajátomnak tudni és segiteni megoldalni. De ez kezd sok lenni.

Én már 3 éve elváltam, azóta a magam ura vagyok , és akkor kellett igazán szembesülnöm azzal a ténnyel hogy nem is vagyok annyira erös, de ezeket már ugy ahogy leküzdöttem. De szeretném ezeket meg is tartani, ehhez kéne nekem egy két jó tanács. Mert egy ideig megy , de egyszer csak azt érzem hogy annyira gyenge lettem hogy pffffffffff....

Elfogyott minden energiám, lehet sokan küzdenek ilyen problémákkal ,söt sokkal rosszabbal. Ha kaphatnék 1-2 jó tanácsot azt jó néven venném.

Köszönettel!!!

Válasz:

Kedves Kérdező!

Amit leír, az sok ember számára ismerős lehet. Én most – bár Ön kér - nem adnék tanácsot, mert szerintem azzal már „tele van a padlás”.  Tudja, a tanács gyakran arra jó, hogy átmeneküljünk saját érzelmeinkből az eszünkbe.

Inkább elmondom, hogy egy pszichodrámacsoport elfogadó légkörében (például) milyen kérdéseket szoktak/tudnak feltenni a csoporttagok játékba fordítva, önmaguknak.

„Hogyan vagyok én erős jellemű nő és mire megyek vele?”

„Hol vagyok én a legsebezhetőbb?”

„Hogyan került ez a teher rám, amit a vállamon cipelek, és mi közöm van nekem ehhez?”

„Mi is az, hogy „ura”, ami nekem most nincs…? Vagy van…? Hogyan vagyok én ezzel?”

„Miként vagyok én a jó tanácsokkal és a sok ilyen problémával küzdő emberrel… lehet, hogy eljött az idő… keressem meg a békát… és akkor vissza tudom venni a segge alól…?”

Tudja, ezeket a dolgokat meg lehet jeleníteni akcióban. Ennek az előnye, hogy mivel a cselekvés korábbi kifejezőeszközünk, mint a beszéd, olyan belső tartalmakat hozhat tudatközelbe, melyek kérdéseink megoldásához vezetnek.

Ez – tehát a cselekvés alkalmazása – az egyik fő oka annak, hogy a pszichodráma-technika igen hatékony önismeretet mélyítő módszer.

Akik kipróbálják, kezdetben arról szoktak beszámolni, hogy sokkal több energiát éreznek önmagukban, mint drámázás előtt.  Lehet, hogy Ön erre vágyik?

Köszönöm, hogy megkeresett, üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

segítség kérés

Kedves Péter! A családomban van egy alkoholista személy, nagyon szeretnék rajta segíteni. Hét évig tartott folyamatosan ez az állapota, akkor járt az AA-ba, utána sikerült neki 4 évig tisztának lenni. Akkor történt vele egy tragikus esemény, és visszaesett. Azóta 4 éve megint iszik. Igaz kevesebbet, mint régen, de havonta sajnos előfordul és a környezete nehezen viseli. Van rá remény, hogy valami segítséget tudjunk neki adni???????

 Válasz:

Kedves Kérdező!

A pszichodráma, az egy csoportos önismereti tréning. Azoknak tud segíteni, akik tagjai. Tehát ha Ön jelentkezik egy csoportba, akkor az Ön, saját magával (cselekedeteivel, gondolataival, érzéseivel) kapcsolatos kérdéseivel fog tudni dolgozni. Ennek eredményeként nagy valószínűséggel másként fogja megélni Önmagát a hétköznapokban. Az Önben végbemenő változás kihathat környezetére. Ez a hatás akár jelentős is lehet.   

Ilyen módon van arra remény, hogy az „alkoholista – játszmát” felül tudják írni.

Bizonyára Ön is érzi, hogy ez nem egyszerű. A begyakorolt életvitelben történő változások olykor csak fájdalmas élmények hatására következhetnek be. Valami azt súgja, hogy Önnek van elég ereje és motivációja ahhoz, hogy elinduljon pszichodrámázni, „komoly játékot” játszani, felszínre engedni, megélni ilyen élményeket.

Sok sikert kívánok Önnek!

Köszönöm, hogy megkeresett.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

Halál

Tisztelt Uram!

Kérdésem a megbocsájtással kapcsolatos. Édesapám két nappal ezelőtt öngyilkosságot követett el. Mi a kapcsolatot 10 éve nem tartottuk egymással. Sajnos a szüleim nagyon csúnyán váltak el (apám italozott, veszekedett, verekedett), nem is szeretném taglalni. Én akkor úgy döntöttem, hogy nem kívánom tovább őt az életem részeként tekinteni. Közben éltem az életem, férjhez mentem, gyermekeim születtek, ő pedig egyre jobban züllött az új párjával. A kapcsolatot ezért is nem vettem fel vele továbbra sem, mert úgy láttam nem tud változtatni az életén. Persze sokat tipródtam miatta, de valahogy mindig úgy gondoltam, hogy talán egyszer változik a dolog és én elmondhatom neki, hogy már nem haragszom rá és sajnálom, hogy így kisiklott az élete. Hát nem így történt!

És most birkózom a lelkiismeretemmel, hogy mit és miért tettem. Talán, ha közbelépek máshogy alakul...? Fel lehet ezt dolgozni? Össze tudtam volna szedni annyira, hogy változtasson az életén? Nehéz kérdések, és én nem tudom, hogy meg tudom-e valaha válaszolni. De a legfőbb kérdés az, hogy meg tudok-e bocsájtani magamnak.

Válasz:

Kedves Kérdező!

A kérdés, amit felvet, sokak számára tűnhet megválaszolhatatlannak. Sokan gondolják úgy, hogy az Ön által kérdésekben megfogalmazott terheket, életük végéig cipelniük kell.

Számomra, pszichodramatista számára a leghangosabb kérdése az, hogy fel lehet-e az Önben lejátszódó vívódást dolgozni. („Fel lehet ezt dolgozni?”)

Igen, fel lehet dolgozni.

Arról, hogy Önnek lett volna-e hatalma apja kialakult, jól begyakorolt patológiás szerepeit befolyásolni, nem nyilatkozhatom.

Amit mondhatok, s amivel bíztathatom, hogy pszichodrámajátékok során megjeleníthetünk  olyan személyeket is, akik már nincsenek velünk, de pszichikai tartalmaink részét képezik a minket hozzájuk kötő szálak. Egy zárt, egymást segítő csoport tagjaként Ön is érezhetne késztetést arra, hogy belső világának akcióban való megjelenítése közben édesapját is „behozza” a színpadra. Ha ezt megtenné, lényegesen többet tudna a felmerült kérdéseiről, s azok megoldásáról. Ez nem egyik napról a másikra történne, a belső tartalmak átrendeződéséhez – a cselekvésen kívül - idő kell. Ha vállalja az önismereti munkát, áldoz rá időt, sikerülni fog kérdéseire válaszolnia. Másoknak is sikerült.

Javaslom, keressen egy pszichodrámacsoportot.

Köszönöm, hogy kérdezett tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

Helyzet

Kedves Péter!

Édesapámról szeretnélek kérdezni, mert nem tudom mi tévő legyek.

Szüleim elváltak 16 éve, de akkor én már kirepültem és családot alapítottam.  Az öcsém maradt az apukámmal és az anyu lépett tovább egy másik férfival. Én tartottam a kapcsolatot mindenkivel. Most az édesapám egyre rosszabbul van egészségügyileg. Felmerült, hogy el kéne beszélgetni, hogy s mint lesznek a vagyoni dolgok. Mivel öcsém volt mindig apu kedvence, miután anyukám ki lett fizetve a maradék ingatlant az öcsikémre íratta. Nem szóltam semmit mivel megtudtam az öcsém intézi a bankszámláját az apunak és ő a gyámja is. Ott tettem be az ajtót, hogy az utolsó ingatlan ami az enyém lehetett volna, azt is az öcsémre akarja íratni, hogy le legyen rendezve a dolog. Kérdőre vontam aput és az öcsémet is, hogy ez hogyan igazságos így. Apu azt mondta, hogy öcsém intézi a dolgot ő csak aláírja mert őt nem érdekli ez. Öcsém túlságosan is szereti a pénzt, jobban mint a testvériséget nézné. Otthoni veszekedés után, apuval nem találkoztam, mert nem láttam értelmét, meg a férjem fel is nyitotta a szemem ez ügyben, hogy minek jó pofizzak, ha ki vagyok rekesztve az örökségből jogtalanul.

De nagyon rosszul érzem azóta magam, hogy nem jól tettem, és nem lenne jó, ha apu ilyen viszonyban távozna. Viszont itthon meg ellene hangolnak, hogy nem gondolt rám az anyagiakban, akkor meg mit akarok tőle?

Nem tudom mit lépjek,kérlek valami útmutatóval segíts! Maradjon a helyzet vagy változzon,de akkor itthon lesz vita?!

Üdv: R. H.

Válasz:

Kedves R.H.!

Kérdésedben két probléma rejtezik. Az egyik jogi, ehhez én nem szólhatok hozzá, nem az én szakterületem.

Egy pszichodrámacsoportban azzal lehetne dolgozni, amit leveled végén említesz: „nagyon rosszul érzem azóta magam, hogy nem jól tettem…”

Megértem a Benned lévő feszültséget, ezek a kérdések sokaknak élethosszig tartó problémát okoznak. Akkor alakulhat ez ki, ha egy élethelyzetben eddigi problémamegoldó módszereink kudarcot vallanak. 

Az önismereti munka választ szokott adni arra, hogy miért nem alkalmasak az új helyzetben a régi megoldásaink. A pszichodrámajáték által megismerhetővé válik az eddigi próbálkozások sikertelenségének háttere. Egy pszichodrámacsoportban megismerheted a szüleiddel és testvéreddel való kapcsolatodnak olyan aspektusait is, melyeket eddig nem állt módodban. Ha a problémádhoz kapcsolódó lelki tartalmaidat megpróbálod megjeleníteni cselekvéssel, katartikus élményeid lehetnek. Ezt követően másként tudsz majd velük szembenézni.

Az önismereti munka választ szokott adni arra is, hogy mi lenne a megfelelő megoldás.

A cél úgy hiszem az, hogy ne kelljen ezt a terhet cipelned.

Ez a megoldás nem annyira gyors, mint amennyire Te szeretnéd, de bizonyára más előnyét is tapasztalnád, ha jelentkeznél egy pszichodrámacsoportba.

Szerintem keress egyet!

Köszönöm, hogy kérdeztél tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

segitség!

Kedves Péter!

Sajnos nekem elég összetett a problémám. A férjem alkoholista, a kisebbik lányom sajnos beteg, úgy érzem teljesen elsüllyedek. Állandóan magamat okolom mindenért, az önértékelésem egyenlő a nullával. Úgy érzem nem vagyok, jó feleség, háziasszony,és anya. Olvastam a csoportról, szeretném megtudni hogy Nyiregyházán van e lehetőség ilyen csoportba eljutni. Válaszodat köszönöm.

Válasz:

Kedves Kérdező!

Jelenleg nem látok a Magyar Pszichodráma Egyesület honlapján Nyíregyházán induló csoportról hirdetést. (http://www.pszichodrama.hu)

Ha meg tudod oldani, hogy alkalmanként feljöjj Budapestre, akkor olyan csoportot is találhatsz, amelyik nem havonta egy napot, hanem két-háromhavonta 3 napot dolgozik. Ez talán némileg egyszerűsítené az utazással kapcsolatos problémát.

Annak, hogy nem a saját lakhelyeden jársz pszichodrámacsoportba van előnye is. Egy kisvárosban valószínűleg nehéz 8-15 olyan, azonos érdeklődésű embert találni, akik nem abszolút ismerik egymást.

(Nem feltétlenül szükséges, hogy a csoporttagok korábbról ne ismerjék egymást, de előnyös a csoportmunka szempontjából.)

Ha többnapos budapesti tartózkodás számodra megoldhatatlan, akkor javaslom, keresd meg e-mailban az egyesületet és kérdezd meg, ki szokott Debrecenben csoportot indítani.

Sok sikert kívánok az önismereti munkádhoz!

Köszönöm, hogy kérdeztél tőlem,

üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

Tovább lépni!

Üdvözlöm Péter!

Igazából az Én problémám 13 éve kezdődött!

Bár nincs rossz életem ,hisz van egy csodás Családom!

De van egy űr amit nem tudok semmivel betölteni!

A Szüleim halála... Ez amit a mai napig nem tudok kezelni,sem feldolgozni!

Minden nap gondolok rájuk és iszonyatosan hiányoznak...

Vannak napok /főleg amikor bánt valami/ amikor szinte elviselhetetlen a hiányuk!

Túl fiatal voltam amikor elmentek és nagyon nagy szükségem lett volna rájuk... Tudja...! Szerelem,csalódás, házasság, gyerekek stb.

Nem igazán tudom Őket elengedni és most már nem is akarom!

Persze tudom, hogy az Én problémám elenyész a mások problémája mellett, hisz nekem legalább volt Családom!

Csak szeretnék valamivel enyhébb fájdalmat.

Nem vagyok őrült sem bolond és dili dokikra sincs szükségem.

Csak egy választ szeretnék,hogy mégis hogyan enyhíthetném azt ami annyira fáj!!!

Az idő nem jó azt már 13 éve próbálom...

Talán Ön tudna nekem segíteni!

Kedves Péter Segítségét köszönöm!

Üdvözlettel: R.

Válasz:

Kedves R.!

Megértem fájdalmát. Többször elolvastam levelét. Azt írja, a szülei halálát nem tudja sem kezelni sem feldolgozni.

Szaknyelven szólva Ön a gyászmunkát nem tudta elvégezni. Valószínűnk tartom, hogy Önt nem tanította meg senki gyászolni. Talán mert akik megtaníthatták volna,( azok sem tudtak). azoknak ez nem állt módjában.

Így Önre vár a feladat, hogy magához engedje azokat a gondolatokat, (saját gondolatait), melyek megélésével elvégezheti a szüleivel kapcsolatos gyászmunkáját.

Ezt a munkát, mely belül zajlik, pszichodrámacsoportban is elvégezheti.

A csoportmunka során olyan belső tartalmait élheti újra, melyek aktivizálódásával lényegesen csökkenhetnek azok a terhek, melyeket most cipel.

Kívánom Önnek, hogy legyen mersze hozzá!

Köszönöm, hogy kérdezett tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

kérdés

kedves Péter, hogyan és miképp tudom túltenni magam a családi tragédián... 1986-ban édesapám öngyilkos lett, akkor én 14.éves voltam, borzasztóan apás, és ez a tragédia azóta teljesen idegileg tönkretett. Nem tudom túltenni magam rajta a mai napig. Nem akarom elengedni... egyszerüen nem tudom... Mit tegyek... köszönöm elöre is válaszát  G.

Válasz:

Kedves G.!

Egy pszichodrámacsoport keretei között valószínűleg jól tudna dolgozni kérdésével.

Azt, hogy „egyszerűen nem tudom”, azt értem. Azt is írja:  „Nem akarom elengedni…” . Nos, ezt Önnek lenne lehetősége dramatikus élményei által „megértenie”. 

Ha önismereti munkára vállalkozik, akkor ez sikerülni fog Önnek.

 Köszönöm, hogy kérdezett tőlem.

Üdvözlettel: Schadl Péter


  Következő csoportunkról, melybe már lehet jelentkezni, itt tájékozódhat.  

kérdések 1. oldal

kérdések 3. oldal

ugrás a lap tetejére

vissza a főoldalra

 

Csoportvezetők

Schadl Péter
Művész-tanár
Pszichodrámavezető
A Magyar Pszichodrama Egyesület rendes tagja
(MPE Nyilvántartási sz: 557.)
schadlpeter@gmail.com
+36/30/626-6175


Vékássy Timea
Pszichológus, pedagógus
Pszichodrámavezető
A Magyar Pszichodrama Egyesület rendes tagja
(MPE Nyilvántartási sz: 688.)
vekassyt@gmail.com
+36/30/382-6002

 

Kapcsolódó oldalak

Magyar Pszichodráma Egyesület
Kérdések és válaszok egy internetes portálon a pszichodrámával kapcsolatban  1. (2.) (3.)
Bácskai Juli Pszichoszínháza
További kapcsolódó oldalak